the name of the project is instant family, instant groups, this is the title, not forcedly the content. it doesn'`t mean that there are mothers with children, dads with dogs, twins with grandmothers and so on. it`s rather a way of thinking:excuse me, could you be his best friend?

sorry could you be her boyfriend for a minute?

the goal is not to reproduce sheems, a mis en scene, but in fact the unaesthetic aesthetics of the private image. and the simple fact, that they do not have any reason to be with each other in one image, but they are. there is no situation, no control, the only  thing there is to it, that is what they will appear to be by getting together in an image. It`s not sure you will read it as a family, but my goal, is that the spectator will read the image and think: are they friends? are they buddies? who are these people to each other? four years ago, i couldn`t do this project because i didn`t dare to approach people in this way. this work may need text, maybe under every single image:  sorry cold you be his girlfriend for a moment? thank you! etc...

i don`t give the people instructions, sometime i ask them to hold each other, and the most interesting moment is when they say goodbye to each-other in the end. i ask their emailadress, and send them the images, maybe i`ll send them each-others mailadress too. the older pictures were an illustration of the concept. it could have more situation control, but that would be an other project. there are not so many images at the moment, but if there will be more it will be possible to chose. tomorrow ill go to a place where there are less foreigners, it will be harder i guess.

questions i ask people it goes this way:

-sorry could i ask you something?

-yes?

-i make photos with people that don`t know each-other.

-for which reason?

-for an art project, that`s my work.

-i understand.

-would you be in a picture with this man?

-ok.

-could you be his girlfriend for a moment?

-ok so please hug him a little.

-thats good . thank you very much.

and then i ask for their mails. and thats about it.

i think the work of Váradi Zsófi that you referred to was about an other theme. About the resemblance of human faces, and she was looking for her own family, and herself in others. In this project i`m not looking for myself, but for a private picture that is born in a public situation, photos without aesthetic value. it works better with text, it may be better to show it in single images, with text.

a projekt cime instant család, instant csoport, angolul INSTANT GROUPS , ez a cime, nem feltétlenül a tartalma, nem azt jelenti, hogy anyák gyerekekkel, apák kutyákkal, ikrek nagymamákkal. inkább egy gondolatmenet
excuse me, could you be his best friend?
sorry could you be her boyfriend for a minute?
a lényeg nem a sémák reprodukálása, és egy mise en scenne, hanem éppen a magánfényképek esztétikátlan esztétikája, és maga az a tény, hogy nincs okuk együtt lenni, nincs szituacio, nincs megrendezés, csak az van aminek tünni fognak attól, hogy összeterelődnek. nem biztos, hogy családként olvasod. célom az, hogy olvasd, hogy gondolkozz el, mármint a néző, hogy vajon ezek kik egymásnak? haverok, barátok?  négy évvel ez előtt meg nem tudtam megcsinálni ezt az ötletet, mert nem mertem leszólitani az embereket, most elkezdtem. csak idegenek vannak a képeken, ez a munka igényel szöveget, valószinűleg mindegyik kép alá ennyit:
sorry cold you be his girlfriend for a moment? thank you! stb
nem adok instrukciókat, néha megkérem az embereket, hogy karolják át egymást. a legérdekesebb pillanatok azok amikor kicsit zavartan elbúcsúznak egymástól.
mindenkinek elkérem az emailcimét, es aztán elküldöm nekik a képeket, lehet hogy egymás emailcimeit is el fogom nekik küldeni, hátha tényleg összeismerkednek.
a képek az elején az ötletek illusztrációi voltak.
lehetne benne több mis en scenne, de akkor az egy másik projekt lenne.
egyenlőre kevés kép van, ha több lesz lehet válogatni közülük. ma is megyek fotózni. tegnap sikeres volt, ma másik környékre megyek, ahol nem lesznek külföldiek, csak helyiek, ott több kudarc vár azt hiszem
a kérdések, amiket felteszek az embereknek a következők
-elnézést kérdezhetek valamit?
-igen
-fotó sorozatot keszitek emberekkel akik nem ismerik egymást
-milyen céllal?
-ez a munkám, képzőművészeti céllal
-értem
-összeállna egy képben ezzel a fiúval?
-igen
-lenne a barátnője egy pillanatra
-jó akkor karolja át
-ok , köszönöm, nagyon jó.
és aztán elkérem az emailjüket. kb ennyi.
azt hiszem Váradi Zsófi sorozata egészen másrol szólt. Az emberi arcok hasonlóságáról, de ő a saját családját kereste, saját magát kereste más emberekben.
én egy publikus szituácóban létrejövő labilis de magánfényképet keresek, esztétikátlan fénykép sorozatot készitek. talán tényleg jobban működik szöveggel
talán nem vetitve kellene kiállitani, hanem nyomtatva szöveggel.